Puljezevics parádé a VB nyitányán

A Németországban zajló férfi kézilabda világbajnokságon a magyar válogatott a nyitó mérkőzésen 30-29-re győzött a dánok ellen, úgy hogy a lefújás előtt 5 perccel még 4-el vezettek a dánok.

Igaz csak felvételről néztem meg a meccset, úgy hogy közben már tudtam a végeredményt, de így is majd frászt kaptam. Az első 10 perc valami rémálom, aminek Skaliczki mester vetett végett egy időkéréssel (3-7). Majd bejött Puljezevics, aki remekelt a kapuban és a fiúk kezdtek lassan magukra találni és (13-11) mehettek pihenni.

A második játékrész még rosszabbúl kezdődött, mint az első, és a meglévő 2 gólos előnyt gyorsan 2 gólos hátrányra cseréltük, hogy aztán nagy nehezen egyenlítsünk a 39. percben (16-16). Ezután sajnos Katzirz kiállítását követően a dánok egy 3-0-ás szériát produkáltak. Míg góllövőink nem remekeltek, a kapuba visszaállt Fazekastól, csak 1-2 bravúrra tellet. A végére szerencsére megint bejött Puljezevics és a többiek is elkapták a fonalat. Az utolsó percek az Iváncsik-fivérekről, Puljezevicsről, valamint Gál Gyuláról szóltak. Előbb Puljezevics indítását értékesítette Iváncsik Tamás (28-28), majd a kapus egy hatalmas ziccert hárított. Ezt követően Iváncsik Gergő hetesből volt eredményes (29-28), majd a dánok jutottak heteshez, amit "természetesen" Puljezevics hárított. A következő támadásban Gál Gyula laza ejtésével már (30-28) volt, de volt még hátra 1 perc. Szerencsére már csak egy dán gól született, így beállt a (30-29) végeredmény.

Összegzésül: egy nagyon izgalmas mérkőzést láttunk, ahol szerecsére a magyarok nyertek, főleg annak köszönhetően, hogy honosították a Szegedben játszó Puljezevicset, aki parádés teljesítményt nyújtott. Nagy László meglehetősen tudása alatt játszott, Illyésről sem említenék többet. Az Iváncsik-testvérek remekeltek és Gál Gyula is nagyszerűen játszott. Üde színfolt számomra a Császár és a Mocsai játéka.

Emlékezetes pillanatok: (29-28)-as állásnál büntetőhöz jutottak a dánok. Puljezevics 32 fogát megvillantó mosollyal nyújtotta oda a labdát Christiansennek, aki gyorsan meggondolta magát és Bolsennek adta át a lehetőséget. Természetesen Puljezevics hárította a büntetőt.
A másik emlékezetes dolog Nagy Lászlóhoz fűződött. (25-28)-nál kapura tört (a maga 206 cm-vel) és hogy, hogy nem, a sorfal szétnyílt előtte ő pedig nem tudta kinek passzolni a labdát - már ha egy ekkora (magas) játékosnak az lenne a feladata, a helyett, hogy belőné - így a nagy magányban és tanácstalanságban harmat gyengén kapura szúrta, ami szerencsénkre becsorgott.
Szegény Diázt sajnáltam, mert az egyik dán nem bírta ki a mérkőzés végét és már hamarabb meg szerette volna kaparintani játékosunk mezét. Ezt a ragaszkodást Diáz meze bánta, aki így többnyire kispadon ült mire kerítettek neki egy mezt, vagy ha játszott is akkor is pár percenként ragasztgatták a mezét.